2018. március 27., kedd

Farmasi - tesztelés, mit kell tudni róla? #1

Képtalálat a következőre: „farmasi”

Szép napot mindenkinek! :) Ma egy újdonsággal készülök, hiszen termékeket és termékmintákat kaptam a Farmasitól, és ezekről szeretnék nektek írni. De mielőtt ebbe belekezdek, szeretném ezt a Farmasi-sorozatot megnyitni egy kis ismertetővel. Nem lesz hosszú, nem papolok hülyeségekről, hisz ezt tudjátok, hogy szeretek lényegretörően írni, ez most is így lesz. 

Amit fontos tudni a Farmasiról

Az első és legfontosabb dolog mostanában az embereknek, hogy tesztelnek-e állatokon, vagy sem. Nos, a Farmasi EGYÁLTALÁN NEM tesztel állatokon, ami azért valljuk be, elég vonzó dolog. Így ezáltal vegánok is bátran használhatják a termékeket. Egyébként ez egy török márka, de több országban is helyet kap, többek között Szlovákiában, és Magyarországon is. Hasonló az Avonhoz, hiszen katalógusból lehet rendelni a termékeket, viszont amiben különböznek, az az, hogy az Avon sajnálatos módon tesztel állatokon. 

A termékek nem tartalmaznak:
  • parabéneket, triclosant és nehézfémeket
  • foszfátokat, formaldehidet és ftalátokat 
  • állati eredetű összetevőket 
  • védett és veszélyeztetett növényeket 
  • genetikailag módosított összetevőket
  • a ROLL-ON termékek nem tartalmaznak alumíniumot
Megalapítója: Dr. Cevdet Tuna


A termékek/termékminták között van keratinos sampon, fokhagymás sampon, CC és BB krém, teafás BB krém, alapozó, fekete magolajos sampon, kézkrém és arckrém, illetve egy fekete maszk is. Külön-külön szeretnék írni ezekről, tehát a samponokról majd lesz egy külön bejegyzés, illetve az arcra való termékekről is külön szeretnék írni. 


Ha kíváncsiak vagytok, akkor mindenképp tartsatok velem! 
xx, Dorina 


2018. március 22., csütörtök

"Nem drágám, nem lehetnek barátaid!"

love, couple, and kiss kép

Hahó,hahó! A napokban sikeresen elbotránkoztam pár kapcsolaton, és úgy gondoltam erről lefirkantom ide a véleményem. Adott egy helyzet, amikor te, mint nő, nem nagyon szívleled női társaid. Illetve, jól megválogatod, hogy milyen egyedekkel állsz szóba. Nos, ez jellemző rám is. Többek között azért, kedves olvasóim, mert mint tudjuk, a nők szeretnek sunyik és alattomosak lenni. Esetleg bekavarni egy-egy kapcsolatban, amiben sajnos nekem is részem volt. Barátságokat is szeretnek tönkretenni, ne is ragozzuk tovább, szerintem mindenki találkozott már ilyen emberrel, és nem feltétlen nővel. 

A lényeg az egészben, hogy vannak fiúbarátaim. Nem azért, mert legalább három helyről legelek egyszerre, korántsem. Hanem azért, mert én egy fiúval is el tudok úgy beszélgetni, mint egy lánnyal, sokszor talán még jobban. Valószínű azért, mert a nők mit szeretnek hallani a férfiaktól? Kedves hazugságokat. Na, hát én egy igazán őszinte ember vagyok, szeretem kimondani a véleményem. Természetesen kulturáltan. Ha én azt mondom, hogy Icus, nem áll jól neked ez a felső egyáltalán, vannak, akik erre megsértődnének. Ezért érzem azt, hogy ha egy fiúbarátnak én azt mondom, hogy figyelj Béla, ez így (magyarul kimondva) szar, akkor nem fordít hátat, hanem meghallgatja a mondandóm. 

Persze, ez egy rossz általánosítás. Ahogy az is, hogy nincs fiú-lány barátság. Miért ne lenne? Sok esetben nem működik, ez igaz, de valahogy nekem mindig sikerült egy tisztességes távot megtartani a fiúbarátaimmal. Wow, talán azért, mert nekem nincsenek sunyi hátsószándékaim. 

Na de lépjünk tovább. Van egy fiúbarátom, akit nevezzünk el Emánuelnek. Jézusom. Szóval, igen, Emánuelt körülbelül 3-4 éve ismerem, a volt barátom haverja. Már csak ezért sem lehetett volna köztünk semmi, másrészről pedig nem is akartam tőle soha semmit. Eszembe se jutott. Ahogy neki sem. Lett egy barátnője, mi pedig szép lassacskán nem beszéltünk már, mert félt az asszonytól, hogy kidobja. Igaz, hogy régebb óta ismertem már, mint a csaja. És ha szerettem volna, annyi idő alatt 5x is bepróbálkozhattam volna nála. De "valami" oknál fogva mégsem.

Aztán egyszer ráírtam, hogy figyelj már, tök rég beszéltünk, mizu? Jött a válasz, hogy csak óvatosan tud írni, nehogy a barátnője meglássa. Gondoltam magamban ez sem egy egészséges kapcsolat, de mitbánomén. Én például soha nem hazudtam senkinek, elfogadtam, ha a barátomnak voltak lánybarátai (jelenleg is vannak), és ő is elfogadta, ha nekem voltak fiúbarátaim. Mellesleg, miért kell hazudni és titkolózni? Mert a másik fél erre kényszeríti. Veszekszik vele, ha ellenkező nemű egyedekkel szóbaáll? Ugyan már. Jobb az, ha a szemünkbe hazudik, talán úgy, hogy még tudunk is róla, minthogy normálisan átbeszélnénk az egészet és megbíznánk a másikban? Szerintem rendkívül gyerekes és nevetséges ez a módszer arra, hogy valakit elzárjunk más emberektől. Miért is tiltanánk el a párunkat a barátaitól? Ha valakivel beszélni akar, akkor úgyis fog. Ha kell, akkor a hátunk mögött. Ha valaki esetleg már nem akar velünk lenni, de korrekt, egészséges kapcsolatunk van, akkor nem vágja át a fejünk, hanem megbeszéljük. Illetve, hát ez lenne a normális. 

De a szakításba bele se menjünk, mert felesleges. Itt csak azon van a lényeg, hogy az embernek miért nem lehet magánélete? Legalább csak egy kicsi. Miért kényszerítik a másikat arra, hogy hazudjon? Miért kell olyan emberekre féltékenykedni, akinek soha semmi konkrét köze nem volt a párunkhoz?
Rengeteg kérdés van bennem, ugyanis én soha nem voltam olyan, aki el akarta zárni a párját mindenkitől. Nem látom értelmét, hisz nincs is. Egyébként meg én sem dobnám el a barátaimat egy kapcsolat miatt, akkor miért is várnám el ezt a másiktól? 

Sok sok kérdés, és nulla válasz. Azok a hölgyek, akik ezt művelik nem tudom, hogy néha tükörbe néznek-e és elgondolkoznak-e magukon. Valószínű nem. 


xx, Dorina

2018. március 15., csütörtök

3 dolog amire megtanított a blogom

Kép tőle: 𝒀𝒂𝒏𝒂

A mai bejegyzésben összeszedtem 3 dolgot, amit megtanultam blogolásom ideje alatt. :) 

1. Legyek nyitott új dolgokra

Én tipikusan az az ember vagyok, aki szereti nem elhagyni a komfort zónáját. Nem szívesen nyitok új dolgok felé, illetve nem is arról van szó, hogy nem szívesen, hanem inkább félve. Az új dolgok kicsit megriasztanak, és félek a csalódástól, esetleges kudarcoktól, de a blogolás megtanított arra, hogy ha nem lépek ki abból a bizonyos zónából, akkor az olyan, mintha egyhelyben toporognék. Azt pedig tudjuk, hogy semmi értelme az egésznek. Próbálok nyitni, bár elég nehéz, de szépen lassan haladok kicsiny utamon, hogy ne csak a már ismert dolgokat hasznosítsam, hanem bővítsem tudásom. 

2. Ha szükséges, akkor tervezzek előre

Szintén jellemzőm az, hogy nem szeretek előre tervezni, inkább hagyom a dolgokat hogy történjenek úgy, ahogy 'történniük kell'. A sorsra bízom a legapróbb részletekig. Talán ez kicsit a lustaságomra is visszavezethető, de ezen is dolgozom. Nem mindig kell a sors kezébe adni a döntéseket, van, hogy magunk kell megtervezni a dolgokat, még akkor is, ha tudjuk, hogy nem feltétlenül lesz úgy. 

3. Új embereket megismerni

Sajnos, vagy nem sajnos, sokszor előfordul, hogy az ember csalódik. Legyen szó egy szerettünkről, a szerelmünkről, vagy barátunkról. Én is csalódtam már, ezért nem szívesen ismerek meg új embereket, nem szívesen járok társaságba, illetve ha járok is, olyanokkal, akiket régóta ismerek, és tudom, hogy nem ártatnának nekem. Viszont az élettel együtt járó dolog, hogy új embereket ismerünk meg, új kapcsolatokat hozunk létre, régieket megszakítunk. Én pedig próbálom ezt elfogadni. :) 



xx, Dorina

4 tetkó amit magamra szeretnék varratni

A mai bejegyzés több szempontból is érdekes lesz. Egyrészt azért, mert világ életemben úgy voltam vele, hogy én biztosan nem fogok maga...