Cukormáz

Nos, nem gondoltam volna egy, vagy két hónappal ezelőtt, hogy egy ilyen bejegyzést fogok megírni. Ez még nekem is furcsa, bár már lassan 4 hónapja, hogy megtörtént. Az első félévem abból állt, hogy sírtam, tanultam, sírtam, tanultam. Azthittem, hogy ez majd változni fog. Angolt tanultam emeltszinten, első évben heti 6, második évben pedig 7 óraszámban. De manapság már az oktatásunk nem arról szól, hogy okosak legyünk, hanem inkább butít és öl. Én azt hittem majd jó lesz, bár tudtam, hogy a nyelvoktatás sem jeleskedik kicsiny kis országunkban. Nos, én pedig természetesen angol osztályban marhára nem azt tanultam emelt szinten, amit kellett volna. Az angol órák egyenlők voltak a nullával, inkább azokat a tantárgyakat erőltették, amihez egyébként tudván azt, hogy mi szeretnék lenni, soha nem lesz közöm.  A második félévem kezdett alakulni, kicsit belehúztam. Félévkor 4,1 volt az átlagom, évvégére pedig sikerült 4,3-ra javítanom az eredményeimet. Ezután nyáriszünet volt, de ah