Miért ne cseréld a biztosat a bizonytalanra? #szerelem
Igen, nagyon fura, hogy ilyesmiről írok, de szeretném, ha legalább ti - kedves olvasóim <3 - lennétek azok, akik más kárán is tudnak tanulni.
A mai téma a szerelem lesz, de nem akármilyen módon. Arról szeretnék firkálni, hogy miért ne dönts a bizonytalan mellett, ha van már melletted egy olyan ember, aki a biztos pont szerepét szolgálja az életedben.
Én, kis naiv leány, mindig azok felé húzok, akik felém nem. Akiknek csak átmeneti ember vagyok az életében. DE! Ebből már tanultam, illetve kezdek tanulgatni a hibáimból én is, és próbálom kerülni azokat az embereket, akik hülyének néznek, becsapnak, kihasználnak.
Történt mostanában, hogy egy srác rám írt. Nevezzük el Endrének. Nos, Endrével egy suliba jártam, és igazából nekem csak az ismerőseim közt ott volt Facebook-on, aztán jól van. Egyszer sem járt a fejemben, egyszer sem néztem meg, hogy hú, de jól néz ki a srác. Pedig egyébként tényleg jól néz ki. És még okos is. Talán ez a legveszélyesebb páros mindközül. Na igen, és akkor tudjátok, van az a szitu amikor egy srác lájkolgatja a képeid, de nem ír.
Ekkor kell egy óriási löket: alkohol, és hogy a barátod lenyúlja a telefonod. Nos a mi Endrénkkel pont ez történt, hogy az egyik legjobb haverjával iszogattak, a haverja elvette a telefonját, és rám írt... vagyis, rám integetett Messengeren. Elkezdtünk beszélgetni, tök jófejnek tartottam, csak azt közben tudni illik, hogy én akkor nem régen szakítottam az előző barátommal.
Egy idő után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Endre többet szeretne. Említette a találkozást is,és többször is mondta, hogy jól nézek ki. Viszont időközben volt egy srác, akivel ugyanígy voltam, mint Endre velem. Természetesen nem gondoltam túl, sejtettem, hogy nem lesz ebből semmi, amit utólag egyáltalán nem is bánok, mert kiderült a másik srácról, hogy egészen buta, ráadásul kétszínű is (ami azért elég ritka a fiúknál).
Szóval Endre találkára hívott, de én nemet mondtam. Nem azért, mert közben más fiút nézegettem magamnak, szimplán azért, mert még nem éreztem magam késznek arra, hogy ismerkedjek bárkivel is. Persze egy találkában tényleg nem lett volna semmi, megittunk volna egy kávét, vagy bármit. De még mindig éreztem, hogy az előző barátom felé húz a szívem.
És az elutasított Endre többet nem írt. Én írtam neki párszor, mert nagyon bírtam, mint embert, és elképzelhetőnek is tartottam, hogy összejöjjünk, csak az időpont nem volt megfelelő. De Endrét már nem igazán érdekelte ez az egész. Néha a suliban találkoztunk a folyosón, de csak köszöntünk és ennyi.
Aztán eltelt 1,5 hónap, ráírtam Endrére, hogy összefuthatnánk valamikor. Nos, igen. Ekkor jött a feketeleves Endre részéről, hogy ő igazából már teljesen túl van rajtam, nem szeretne tőlem semmit, ez így nekem is és neki is jobb lesz, és hogy neki most rengeteg dolga van (végzős). Blablabla.
Oké, got it. Lerázott, és teljesen jogosan tette.
Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy éljetek minden egyes lehetőséggel, SOHA ne nézzetek hátra, csak is előre, és tanuljatok mások hibáiból! Ha kaptok egy kulcsot egy ajtóhoz, mindenképp nézzetek be a szobába, mert nem tudhatjátok, hogy mi fog rátok várni ott.
xx, Dorina
Történt mostanában, hogy egy srác rám írt. Nevezzük el Endrének. Nos, Endrével egy suliba jártam, és igazából nekem csak az ismerőseim közt ott volt Facebook-on, aztán jól van. Egyszer sem járt a fejemben, egyszer sem néztem meg, hogy hú, de jól néz ki a srác. Pedig egyébként tényleg jól néz ki. És még okos is. Talán ez a legveszélyesebb páros mindközül. Na igen, és akkor tudjátok, van az a szitu amikor egy srác lájkolgatja a képeid, de nem ír.
Ekkor kell egy óriási löket: alkohol, és hogy a barátod lenyúlja a telefonod. Nos a mi Endrénkkel pont ez történt, hogy az egyik legjobb haverjával iszogattak, a haverja elvette a telefonját, és rám írt... vagyis, rám integetett Messengeren. Elkezdtünk beszélgetni, tök jófejnek tartottam, csak azt közben tudni illik, hogy én akkor nem régen szakítottam az előző barátommal.
Egy idő után teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy Endre többet szeretne. Említette a találkozást is,és többször is mondta, hogy jól nézek ki. Viszont időközben volt egy srác, akivel ugyanígy voltam, mint Endre velem. Természetesen nem gondoltam túl, sejtettem, hogy nem lesz ebből semmi, amit utólag egyáltalán nem is bánok, mert kiderült a másik srácról, hogy egészen buta, ráadásul kétszínű is (ami azért elég ritka a fiúknál).
Szóval Endre találkára hívott, de én nemet mondtam. Nem azért, mert közben más fiút nézegettem magamnak, szimplán azért, mert még nem éreztem magam késznek arra, hogy ismerkedjek bárkivel is. Persze egy találkában tényleg nem lett volna semmi, megittunk volna egy kávét, vagy bármit. De még mindig éreztem, hogy az előző barátom felé húz a szívem.
És az elutasított Endre többet nem írt. Én írtam neki párszor, mert nagyon bírtam, mint embert, és elképzelhetőnek is tartottam, hogy összejöjjünk, csak az időpont nem volt megfelelő. De Endrét már nem igazán érdekelte ez az egész. Néha a suliban találkoztunk a folyosón, de csak köszöntünk és ennyi.
Aztán eltelt 1,5 hónap, ráírtam Endrére, hogy összefuthatnánk valamikor. Nos, igen. Ekkor jött a feketeleves Endre részéről, hogy ő igazából már teljesen túl van rajtam, nem szeretne tőlem semmit, ez így nekem is és neki is jobb lesz, és hogy neki most rengeteg dolga van (végzős). Blablabla.
Oké, got it. Lerázott, és teljesen jogosan tette.
Nos, erre csak azt tudom mondani, hogy éljetek minden egyes lehetőséggel, SOHA ne nézzetek hátra, csak is előre, és tanuljatok mások hibáiból! Ha kaptok egy kulcsot egy ajtóhoz, mindenképp nézzetek be a szobába, mert nem tudhatjátok, hogy mi fog rátok várni ott.
xx, Dorina
Szia, kedves Dorina. :)
VálaszTörlésA bejegyzés üzenete teljesen átjött, értem, mit akarsz mondani. Viszont nem gondolod egy kissé furcsának, hogy az első visszautasítás alkalmával már abba is szakadt az egész? :/
Ha sokat beszéltetek, valószínűleg megemlítetted neki, hogy épp most vagy túl egy szakításon, így meg kellett volna értenie (még ha nem is mondtad ki), hogy miért nem akarsz vele találkozni.
Ha pedig nem, akkor te nem voltál vele egészen őszinte. Ha tudta volna, mi a helyzet, hogy egy szakítás van a háttérben, talán máshogy fogadta volna. Viszont ez csak egy lehetőség, mert én borzasztóan furának tartom, hogy az első visszautasítás alkalmával hagyott téged elmenni. Ilyenkor gyanús, mik lehetek a szándékai, vagy hogy csak kellett neki egy kis időtöltés. Ne vedd ezt sértésnek, nem ellened irányul, egyszerűen vannak ilyen pasik.
Szóval az üzenetedet értem, csak a szemléltetés egy kicsit sántít, mert ez a srác a kisujját sem mozdította érted (abból ítélve, amit leírtál).
Igen, talán (sőt biztosan) van valami abban amit itt leírtál. :) Ha jobban belegondolok, lehet én jártam jobban. :D
Törlés