2017. február 28., kedd

Mindenki egy tinédzser szemszögéből

Képtalálat a következőre: „mindenki film”

Sziasztok! :) A mai dolog amiről írok, egy - mostanában -, igen felkapott téma lesz. Amint hallottátok - vagy ha nem is, de akkor most olvassátok -, egy magyar, mindössze csak 25 perces filmet Oscar-díjra jelöltek. A címe: Mindenki. Rendezője, Deák Kristóf, most biztosan nagyon lelkes, ugyanis a kisfilm megkapta az Oscar-díjat. :) 
Őszintén? Én nagyon örülök neki, ugyanis szerintem egy teljesen olyan dologról szól, ami a mai világban sűrűn megtörténhet, és hát ki tudja, akár velem, vagy veletek is. 

Rövid ismertető: Zsófi egy új iskolába kerül, ahol beveszik az énekkarba is, de viszont az énektanár gondosan ügyel arra, hogy ne ejtsen senki egy hamis hangot sem. És ezt mégis hogyan éri el? Úgy, hogy akiknek nincs annyira jó hangjuk, megtiltja nekik, hogy énekeljenek. Tátogás. Egy kórusban. Érdekes, nem? 

Hogyan látja ezt egy tinédzser?

A tinédzserekkel szemben, a legtöbb kisgyermek csak hagyná, hogy történjenek a dolgok. Nem mernének a felnőttel, vagy tanárral szembeszállni, magukban elnyomnák az érzéseket, talán még barátoknak sem mondanák el. Vagy ha el is mondanák, akkor titokban tartatnák. 

Ezzel ellentétben egy tinédzser(már csak jómagamból kiindulva is), biztos nem mondaná azt, hogy jó, akkor legyen az, amit ő akar. Biztosan nem hagynám szó nélkül ezt az egészet. Megkérdezném, hogy mégis mi jogon teszi azt, amit? Mi jogon teszi azt, hogy egy gyermeket kiközösít az énekkarból? Vagy akár egy osztály-, iskolaközösségből. Én mégis mivel vagyok  rosszabb, mint bármelyik másik gyerek Aztán persze ha annyit mondana, hogy csak hallgass rám, és tedd amit mondok, azért sem tenném. Miért? Mert a tinédzserkor a lázadásról szól. Még véletlenül sem szeretnénk azt, hogy az legyen amit egy felnőtt akar. De ez egy különleges helyzet, mert nem azért teszi a tanár azt, amit, hogy nekünk jó legyen, hanem azért, hogy számára jó legyen a dolog. 

Ha nem is kezdenék el vele veszekedni, biztosan hozzáfűznék egy két dolgot. Illetve barátoknak, esetleg szülőnek is elmesélném. Aztán mint ahogy a gyerekek tették, én is összefognék ő ellene. És miért lenne ez jó? Azért, mert legalább belátná, hogy őt is ki lehet közösíteni. Mellesleg egy felnőtt mégis miért rendelkezik több joggal ahhoz, hogy egy gyereket kivonjon a közösségből? Akkor a gyerek is kivonhatná a felnőtt akaratát, vagy épp magát a felnőttet az adott közegből. Nem? Így lenne fair. 

Természetesen tudom, sokan akik olvassák ezt a bejegyzést, nem igazán értenek az általam említett dolgokkal egyet. De tinédzser vagyok, és tinédzser szemmel látom az egészet. :) Nyilván, ha pár év múlva visszaolvasom ezt a kis firkát, másképp fogom látni. De az is lehet, hogy nem. 

Tehát ez a felnőtt ,-aki állítólag azért felnőtt, mert már felnőtt a dolgokhoz, és kezelni tudja őket,- azzal oldja meg a problémát(ami jelen esetben az, hogy tökéletesen énekeljen a kórus), hogy akinek nincs annyira jó hangja, egyszerűen csak megzsarolja, hogy ne próbáljon meg énekelni.

Szerintem itt egyszerre jelen van mind a zsarolás, kiközösítés, és az, hogy a másikat nem rávenni akarjuk a hibái kiküszöbölésére, hanem egész egyszerűen csak 'elutasítjuk' a személyét. 


És szerintem nagyon valóságosra sikeredett a film, bármikor, és bárkivel megeshetnek ilyen dolgok. De mégis az adott emberen múlik, hogy hogyan reagálja le. Ezek a gyerekek - és bár tudom, hogy csak egy film - de baromi jól megoldották a problémát. Megmutatták azt, hogy ők sem kevesebbek gyerekként, mint egy olyan felnőtt, aki önző. :) 

Nektek mi a véleményetek? 
xx, Dorina


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Farmasi - tesztelés, mit kell tudni róla? #1

Szép napot mindenkinek! :) Ma egy újdonsággal készülök, hiszen termékeket és termékmintákat kaptam a Farmasitól, és ezekről szeretnék n...