Hogyan érzek a középsuliról? #6 - Nyelvoktatás

flowers, art, and sunflower kép

Nem igazán tudom, hogy ehhez a témához milyen kép illene, de mivel várom/várjuk a jó időt, a nyarat, így itt egy napraforgó. :D

Szóval a mai téma az lenne, hogy mégis milyen a középsuliban a nyelvoktatás. Mint tudjuk, alapból az oktatással is óriási gondok vannak itt Magyarországon, többek között az is, hogy értelmetlen hülyeségeket tanítanak velünk olyan óraszámban és olyan körülmények között, hogy Nobel-díj járna érte. Nem csak a diákoknak, hanem a tanároknak is. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy a gyerek és tanára kezébe olyan könyvet nyomnak, amit képtelenség egy adott heti óraszámban egy tanév alatt leadni.

De ez nem kifejezetten a nyelvekre vonatkozik, hanem úgy alapjáraton mindenre.
A bejegyzésem kulcsszava a nyelvoktatás lesz, így ehhez mérten többször is el fog hangzani ez a szó, előre is szeretnék elnézést kérni a szóismétlésekért.

Hogy megfelelő módon fel legyen vezetve a téma, visszaszeretnék menni az időben 4 évvel ezelőttre. Amikor ötödikes voltam. Amikor ötödikes voltam kaptam egy új osztályfőnököt, aki nem csak a töri, hanem a nyelv-, pontosabban az angoltanárom lett.

Elkezdtük szép sorjában tanulni megfelelő tempóban és megfelelő követelményekkel a nyelvet tanulni, úgy, hogy semmiben nem szenvedtem hiányt. Az írásbeliség és szóbeliség is megfelelő módon alakult nálam, illetve a többi osztálytársamnál is. Ami mégis a legfontosabb egy nyelvnél, az úgy gondolom az, hogy a gyerek minél választékosabban, és pillanatnak megfelelően tudja használni.

Az adott pillanatban a saját nyelvünkön is ki tudjuk fejezni magunkat, nem? Akkor egy idegen nyelven is legyen a gyerek erre képes. Ne holmi hülyeségeket tanuljon meg, hogy hogy van a légellenállás például franciául, hanem olyan dolgokat, amiket a való életben is tud hasznosítani.

Az egy dolog, hogy a matek és kémia és fizika és társai eljutottak arra a szintre, hogy szürreális dolgokat (legalábbis olyanokat, amiknek soha nem veszem hasznát) tanulunk, de a nyelvet ne akarja egy ember se ebbe az irányba fordítani, ugyanis ez a legrosszabb módszer egy nyelv tanulására.

A beszéd és írás mellett sokat gyakoroltuk a képleírást is, ami azt segítette elő, hogy különböző szószerkezeteket megtanuljak. Amit nem csak egy sima kép leírásánál tudok használni, hanem bármikor máskor is.

És mindemellett nem akartak nekünk mindent egyszerre két másodperc alatt megtanítani, hanem egy dolgot először, és majd ezután erre építettük rá a többit. Természetesen hagytuk leülepedni, aztán újra elővettük, hogy megfelelő módon, időben, helyszínen és körülmények között tudjuk használni, és hogy ne felejtődjön el.

A nyelvtani részt ha valaki nem értette, az én szeretett tanárom addig erőltette és addig magyarázta, míg mindenki meg nem értette. Igazi tanár módjára tanított.

8. osztály végére pedig eljutottam oda, hogy a heti 6 nyelvi órám (csak angolból) meg volt, és a középfokú nyelvvizsgába is belekezdtem.



És most mit tudok magam mögött? Tudok magam mögött egy nagyon jó múltat, amit a középiskola most teljesen lerombolt.
Hogy miért? A szókincsem egyre inkább süllyesztőbe vész, a beszédkészségem szint úgy. Pedig angol nyelvi osztályban vagyok, ugyanúgy heti 6 órám van, és még csak az sincs, hogy új anyagokat kell vennünk, mert még az általános iskolai anyagot ismételjük leginkább.
Az angoltanárom rengeteg hibát vét, olyanokat, amiket egy nyelvi tanárnak igazából nem illene.
you can feed the pigeons helyett you can eat the pigeons
childrens
persons

A leggázabb az egészben, hogy észre sem veszi. Úgy akar leadni egy nyelvtani anyagot, hogy közben fel sem készül rá, példát nem tud mondani, illetve normális választ sem tud adni a kérdésemre. Mégis milyen tanár az ilyen?
Órán nem beszélünk, a 45 perc azzal telik el (jobb esetben), hogy a házit leellenőrizzük, és még emellé egy-két feladatot megcsinálunk a tankönyvben,vagy munkafüzetben. Teljesmértékben csak a könyvet tartjuk szem előtt, az alapján haladunk, szöveget fordítunk(még hozzá olyat, ami alapvető lenne, hogy mindenki értse), és vége is az órának.

Szódolgozatot egyáltalán nem írunk. Feleltetni? Nem szokott. Mi az a felelés? Szerintem az én tanáromnál ez új értelmet nyert. Van, hogy elolvasunk egy-egy történetet a könyvben, és ezt el kell mondanunk a saját szavunkkal. Ez a felelés.
Nekem általános iskolában tételeim voltak (mert vizsgám is volt évvégén), és azokból feleltünk. Nem egy nevetséges kis történetből, amit csak úgy belecsaptak a könyvbe.

Szóval minden leendő felvételizőnek, illetve leendő nyelvi osztályosnak - vagy csak szimplán középiskolásnak - azt kívánom, hogy ne egy ilyen tanárt kapjanak mint az enyém. És sajnos arra elég kevés az esély, hogy jó nyelvtanára legyen valakinek. Hiába nyelvi osztály. Valahogy ígyis-úgyis te húzod a rövidebbet, hiába szeretnéd a nyelvtudásodból kihozni a maximumot. :(

Azt már csak mondanom sem kell, hogy voltak nálunk német cserediákok, és nem vidám beszélgetéssel telt az óra. Hanem a munkafüzeti feladatok csinálásával... :D Még a német padtársam azt is megjegyezte, hogy milyen unalmas a tanár. Én meg persze egyetértettem.

Egyébként a németeknek heti 4-5 órájuk van, mégis kétszer jobban beszélnek mint mi. Talán ez véletlen? :)

Elég rossz tapasztalataim vannak ezügyben, de remélem ti tudtok mondani valami pozitívat is. :)

xx, Dorina







Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

#DIY Valentin napi ajándék - 56 dolog amit szeretek benned

Hello, December - Ötletek karácsonyra *Open When levél*

Open When - ötletek